Gyalogos zarándoklat a fehér barátok nyomában

Részt venni gyalogos zarándoklaton mindig különleges feladat, de annál még különlegesebb érzés. Az utóbbi években reneszánszát kezdi élni az évszázados hagyományokkal rendelkező búcsújárás ezen formája. A zarándoklás a teljesítménytúra összekapcsolásával a lelki elmélyülés, az Istennel való találkozás lehetőségét nyújtja. Egy ilyen zarándoklat élményeivel lettem én is lélekben gazdagabb az ősz folyamán.                                                                                               
   Október elején negyedszer szervezte meg a Magyar Pálos Rend Budapest és Márianosztra között Pálos 70 elnevezéssel azt a programot, mely ötvözi a hagyományos zarándoklat, a teljesítménytúra és a kirándulás sajátosságait. A klasszikus zarándoklat – Fehér barátok nyomában elnevezéssel – három nap alatt jutottunk el Márianosztrára. A természetjárás lehetőséget ad a lelki elmélyülésre, találkozásra hív a természetfelettivel, Istennel a természet szépségeiben, a csendben, az imádságokban, de egymással is. A pálosok számára a zarándoklat egyben a misszió és preevangelizáció lehetőségét is jelentette: megszólítva az „Istenhez tartó, életük értelmét kereső embereket” és a már hívőket egyaránt. 
   Indulás előtt a zarándoklat résztvevői egy kisfilmet láthattak, felidézve a gubbiói farkas történetét, amelynek segítségével elgondolkodhattak a kiindulópontnál elhelyezett transzparensen feltett kérdésről: Te melyik (benned élő)  farkast táplálod? A megszelidítetlent, az agresszívet, vagy a megszelidítettet?
  74 kilométeres zarándoktúra nagyrészt a Mária út útvonalain, meglévő és egykori pálos kolostorok, szentélyek érintésével a Budai-hegység, a Pilis és a Börzsöny útjain haladt P. Puskás Antal pálosszentkúti perjel vezetésével. Velünk tartott még Fr. Fülep Ágoston, Fr. Vörös Bulcsú pálos szerzetesek és Csóka P. János, a rend tartományfőnöke. 
    A Sziklatemplomtól való elindulásunk után a panorámaúton haladva, a  Gellért-hegyről csodaszép kilátás nyílt az ébredező Budapestre. A Gellért-hegyen a filozófiai kert szoborcsoportot érintve jutottunk el a Víztározó tetején található Budát és Pestet szimbolizáló térplasztikához. A budapesti „Montmartre”-ként is emlegetett Tabán írók, költők, művészek kedvelt helye volt. Itt élt a pálos szerzetes, Virág Benedek tanár, költő, műfordító, történetíró, a magyar ódaköltészet első mestere is.                                                                                   
   4,4 km-re a rajttól, a Városmajori Jézus szíve-plébániatemplomnál volt az első pihenőnk. Innen indultunk tovább a mariazell-csíksomlyói Mária zarándokút lilával festett jelzéseit követve, a mintegy 3 km-re található Kútvölgyi Boldogasszony kápolnához.                                                                                                              Az eredeti  kápolna köré 1990-ben egy nagyobb kápolnát építettek a Magyarság Engesztelő Kápolnáját. Majd 1998-ban zarándokház is épült itt. 
   A kápolna megtekintése után, felfelé tartva a Normafa irányába, nagyszerű kilátás adódott a Budai-hegységre. Csakhamar  megpillantottuk a  Szent Anna kápolnát, amelyet 1825-1830 között építettek. Innen továbbhaladva egy pálos kolostor romja  felett kifeszitett transzparensen a következő mondatra lettünk figyelmesek: “Csak akkor szólalj meg, ha biztos vagy abban, hogy amit mondasz, szebb, mint a csend”. A régi  bengáli mondás a mai hangos zajtól terhelt korban élő embernek is bölcsen szolgáló útmutató. 
   A budaszentlőrinci pálos kolostor romjai Budapest mai II. Kerületében találhatók. A 13.-14.században pálos szerzetesek telepedtek meg itt, és kolostort létesítettek. 1381-től a kolostor búcsújáró hellyé vált, miután a rend bőkezű támogatója, Nagy Lajos király itáliai hadjárata nyomán ide hozatták Remete Szent Pál testét, s itt el  temettek újra. Kevesek által ismert tény, hogy a király Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, társvédőszentként.                           
   19,7 km-re a rajttól, a kora délutáni órákban Máriaremetére érkezve, a Kisboldogasszony-bazilikában szentmisén vettünk részt. Máriaremete neve egy Csodatevő Szűz Mária képre utal, amelynek a másolatát a 18. század elején Thalwieser Katalin hozta magával Svájcból, Maria-Einsiedler  búcsújáró helyről. A kép első dokumentált csodatétele 1780-ban történt, amikor egy vak budai polgárasszony a kép előtt imádkozva visszanyerte látását. A csoda emlékére a hívők (az akkori földesúr, nemes Terstyánszky Ignác biztatására) fakápolnát építettek a kép számára, majd ezt az özvegye 1808-1817 között kőkápolnává építtette át. A mai neogót stílusú templomot 1899-ben szentelték fel, Kisboldogasszony tiszteletére. A templomkertben szentté avatott Árpád-házi királyaink szobrai találhatók.                                                                        
   Zarándokutunk a szentmisét követően a Rózsika-forrás közelében található magas vízesés mellett folytatódott a Paprikás-patak kanyargó völgyében, mely igen hangulatos szakasz. Estefelé értünk a solymári vár közelébe, ahol lehetőség nyílt bepillantást nyerni  a Szarkavár néven ismertté vált középkori várba. 
   Az út ezután vadregényes kaptatón keresztül folytatódott, majd késő este megérkeztünk Csobánka községbe. Az első napot 34 km megtétele után, a Csobánkai Közép-európai Cserkészpark szálláshelyén tudtuk befejezni, ahol finom vacsorát kaptunk, majd kellemes környezetben tértünk nyugovóra.
   Másnap reggel elindulva a Szentkúthoz vezető úton, a Pilis-hegységben haladtunk.  Majd egy Mária szobor "Máriát dicsérni hívek jöjjetek!" felirata sugallta, hogy közelítünk a csobánkai Szentkúthoz.                                                                                       
   Az itt található forrásnak gyógyító híre volt, egy Mária-jelenés után kapta a Máriakút, Szentkút nevet. A XIX. század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál. A nyitott forrás fölé a XX. század elején lourdes-i barlangot emeltek.                      
   A csobánkai  Szentkút kápolnájában tartott szentmisét követően a Hosszú-hegyen vándoroltunk tovább. Egyre több teljesítménytúrázó és kiránduló tűnt fel a szélessé terebélyesedett zarándoktömegben.  A zarándoklat és a teljesítménytúra ötvözete minden résztvevőt valami új élmény megtapasztalására hívja. A zarándokokat a hosszabb és nehezebb út teszi próbára, a teljesítményt keresők pedig más szemmel tekinthetnek a természetre. Minden csoport egymás célját tiszteletben tartva haladt tovább Klastrompuszta felé, ahová a kora délutáni órákban érkeztünk meg.                                                                                                               
    Klastrompuszta nevét a Boldog Özséb alapította Pálos kolostorról kapta.  A régészek az itteni romokkal azonosították az első, a Szent Kereszt tiszteletére szentelt pálos templomot és kolostort.  Boldog Özséb itt halt meg, s itt temették el.                                                                                                                                  
   A második nap délutánját Pilisszentléleken élvezhettük, az ottani igen kedves lakosok ebéddel fogadtak minket, mint évről évre visszatérő vándorokat, akik hűségesek a festői településhez. Megpihenve, jóleső érzéssel folytattuk zarándoklatunkat.   
A hosszúnak tűnő zarándokút megadja a mindennapokból való kiszakadás és így az elmélyülés lehetőségét. A zarándoklat régi pálos imáját hallgatjuk az egyik pálos szerzetestől:„Világosítsd meg az én lelkemet, / És ismertess meg engemet / A te szent Fiaddal, Jézussal” –  mely elfeledteti a testi fáradságot.  Észre sem vesszük, hogy kiértünk a hegyekből, s közelítünk a Duna felé. Basaharcról kompon jutottunk át Szobra, ahol a  Fekete István Általános Iskolában volt a második szállásunk. A második napon további mintegy 34 km-t  tettünk meg.                                     
   A harmadik nap reggelén, október 5-én, a szobi vasútállomáson a gyalogos zarándoklat nagy tömeggé szélesedett, ugyanis csatlakoztak hozzánk elsősorban a Budapest irányából indított vonatokkal érkezők. 
   Zarándokutunkat  járva sokszor találkoztunk út menti feszületekkel és keresztekkel. A feszületek sokkal beszédesebbek, mint gondolnánk. Rengeteget elárulnak állítóikról, a korszakról melyben állíttattak, a környék múltjáról és jelenéről. Különös élmény olyan kereszteket találni, melyeket gondos kezek ápolnak. Ezek közé tartozik  a Szob és Márianosztra közt félúton található Sukola-kereszt, amelyet az Érsekújvárból származó Sukola István és neje, Dikácz Ida  állíttatott Isten dicsőségére.                                                                                                    
   Ezen a vasárnapon ezernél is több gyalogos zarándok lehetett - szerzetesek, fiatalok és idősebbek... Kereszttel, zászlókkal, hosszú sorban haladtunk a cél felé.  Végül, 74 km megtétele után, 10:30 órakor megérkeztünk Márianosztrára. Ez volt a  zarándoklat csúcspontja, amikor a Pálos 70 zarándokai találkoztak a Magyarok Nagyasszonya-búcsúra érkezőkkel, és mindannyian részt vettek a templom búcsúján.  
   A Magyarok Nagyasszonya főbúcsú ünnepi szentmiséjét Palánki  Ferenc egri segédpüspök  pontifikálta, Csóka János pálos tartományfőnök, Vizi András márianosztrai perjel-plébános, Puskás Antal pálosszentkúti perjel  és Koronkai Zoltán jezsuita atya koncelebrálásával.                                                                                       
    Október első hétvégéjén, e különleges három napon a lelki tartalmakban gazdag zarándokút betekintést adott a pálos lelkiségbe, és a megtisztulás, a megerősödés, a találkozás, valamint a közösség élményét adta minden résztvevőnek.