Szent Mária Magdolna búcsújáróhelyén őszi melegben

Szent Mária Magdolna-kegykápolna

Október 5-én, kedden Méhes Richárd egy bejárást valósított meg Sasvár felé. Bár már egyszer beérkezett Sasvárba, de érdekesnek találta ezt a másik lehetőséget, másik utat, ami Búrszentmiklóst is érinti, amelynek közelében egy szép kegykápolna is található.

E nap kora reggel indult otthonról és már 7 órára a Laksárújfaluhoz tartozó Pálffytelekre érkezett. Ekkor kelt a nap és eléggé fújt a szél, ezért is nagyon hűvös volt. Később nagyon kellemes őszi idő lett, napsütéssel. Ez az utolsó meleg napok egyike volt, amikor még 20 fok feletti hőmérséklet volt. 

A falurész elején található turistapontnál kezdte a bejárást, a piros turistajelzést követve Bilkaudvar felé. A nap folyamán egészen Búrszentmiklósig fel-feltűnik a Dubník-i adótorony (vysielač Dubník). A rádió- és TV-adótorony 279 m magasan van, a Dubník hegyen – a konstrukció 71 magas és 1977-ben készült el. A jelzés az úton vezetett Bilkaudvar felé.

A kelő nap fényében kirajzolódtak a Kis-Kárpátok hegyvonulatai. A falu elején egy szép keresztet lehet találni az 1916-os évből. Bilkaudvar (Bílkove Humence) falu valamivel több, mint 200 fős település a Szenicei járásban. 1914-ben szervezték önálló községgé. Nevét a faluban elterjedt vezetéknevekről (Bilka) kapta. A falu központjában található turistapont közelében egy szép 1848-ból állított kereszt van. A falu Rózsafüzér Királynője-temploma 1898-ban épült.

A piros jelzést követve, földúton hagyta el a falut. Itt már megjelent az Erdőhátra jellemző homokos talaj. Egy gumihalomnál tért le az útról Habány (Gabani) tanya felé, mely már Búrszentmiklóshoz tartozik. Szép és érdekes házakkal találkozott a tanyán.

Egy kis ösvényen, kerítések mellett haladt felfelé egy dombra (hegyre). A Mária Magdolna-hegy körül számos fa van és ez az Erdőháti-alföld legmagasabb pontja a maga 297 méterével. A Szent Mária Magdolna kegykápolna egy búcsújáróhely, mely Búrszentmiklóshoz tartozik és a Sasvárba menő nagyszombati zarándokok szokták meglátogatni a zarándoklatuk során, ez egy fontos állomása a zarándokoknak. A kápolnát 1668-ban Czobor Imre építette, a benne található oltár 1756-ból való. Szent Mária Magdolna ünnepnapján szokott itt lenni szentmise. Lejjebb található egy térdelő Jézus szobor az Olajfák-hegyén – innen és ettől kicsit odébb szép rálátás terül a zarándokok elé Búrszentmiklósra és feltűnik a távolabbi Sasvár is, a kolostorral és bazilikával. Nagyon szép, öreg fák veszik körül a kápolnát.

Itt található szintén egy adótorony – Mária Magdolna adótorony (rádióra), melynek a konstrukciója 50 méter magas (valószínűleg a kápolna az). A lehullott falevelek között haladt lefelé, ahonnan indult a hegyre – kicsit megtalálni a kigyúrt, járt ösvényt – becsapós.

Földúton haladt az aszfaltút felé, közben már kirajzolódott előtte a falu is. Az utat elérve folytatta az útját a következő, jobbra kanyarodó földúton. Innen jól lehet látni a két dombon (hegyen) emelkedő adótornyot. Itt már nagyon sok homok volt a lába alatt, melyben nehéz volt haladni. A falu szélén is teljesen homokos volt a talaj. A falu búrszentpéteri része felé tartott.

Kiérve egy nagyobb főútra, elhaladt egy régi parasztház mellett, melynek teteje szalmából készült. A „Sumorovec”-nek is nevezett parasztház a 18. századból származhat és Búrszentpéteren található. Az utolsó tulajdonosa a Vanekov család volt. (az úgy nevezett Sumorovec). 1963-tól védett.

A Peterská utcán elérte a búrszentpéteri Szent Péter és Pál-templomot. Előtte a parkban található egy katonai emlékmű és a templom fallal van körbevéve. A bejárat előtt látható egy 1887-es kereszt és egy Szent Flórián-kápolna. A barokk templom 14. századi alapokra épült. A templomot a 12. században, 13. század elején építhették – Árpád-házbeli templom volt. A középkori eredetről a tornya árulkodik. A templomot a török időkben erősséggé alakították át, fallal vettek körül. 1676 és 1680 között barokk átalakításon esett át, 1713-ban és a 20. század első felében átalakították. A főoltár 1722-ből való, a templom belsejében található 3 barokk oltár, barokk szószék és egy kő keresztelőmedence.

A templom melletti utcán indult tovább (Na barine), elhaladt a temető mellett, majd a másik templom felé folytatta az útját. Búrszentmiklós (Borský Mikuláš) egy közel 4000 fős falu, németül Bur-Sankt-Niklas, mely két falu (Búrszentmiklós és Búrszentpéter) 1975-ös egyesítésével jött létre. A község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már a rómaiak idején, az 1. században éltek emberek. 1394-ben Zenthmiklos néven a pozsonyi káptalan oklevelében említik először. A 16. században habánok érkeztek a településre, akik főként fazekassággal és késkészítéssel foglalkoztak. A falunak ezt a habánok lakta részét Habánynak nevezik. A települést nem kerülték el a török rajtaütések és szenvedett a Rákóczi-szabadságharc alatt is. 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztított a községben, melynek 290 áldozata volt. Ezenkívül több tűzeset is hátráltatta a falu fejlődését. A faluban született 1785-ben Ján Hollý szlovák költő.

Megérkezett a búrszentmiklósi Szent Miklós-templomhoz, mely 1753-ban épült barokk egyhajós templomként. A templom közelében van Ján Hollý szülőháza is. A Šaštínska, majd pedig a Ságelská utcán folytatta az útját. Elhaladt egy szép Szűz Mária szobor mellett is.

A Ságel patak (Ságelský potok) közelében megtalálta a Ságelská studnička nevezetű helyet. Itt található egy kénes ásványvízforrás, mely köré a Benkó család 1770-ben egy kápolnát állított, melyben Nepomuki Szent János szobrát helyezték el. A zarándokok Szent János kútjának nevezték el. A kápolnát 1834-ben átépítették, 2011-ben a környékével együtt felújították. Ez a kutacska Ján Hollý papköltő kedvenc pihenőhelye volt, amiről az egyik szép versében is megemlékezett (Na ságelskú stuďenku). Nagyon kedves kis hely.

Az erdőben vitt tovább, lehullott levelek között. Majd kiért egy nagy rétre, és folytatta tovább az utat Sasvár felé. Ezen a részen sok út visz valamerre, ezért figyelni kell! Egy motoros gyakorló- és versenypálya mellett haladt el. Itt már feltűnt egy település képe is előtte a templomával, ez a Sasvár-Morvaőr város Morvaőr része volt. Itt már az Erdőhátra jellemző fenyők is megjelentek.

Körültekintően átkelt a vasúti síneken, amelyen a Nagyszombat-Szenice-Jókút vonalon közlekednek a vonatok. A földúton haladva egyszer csak előbukkant előtte a sasvári bazilika két tornya és a közelebbi sasvári templom. Az osztályozó udvar közelében érkezett meg Sasvárba, majd elhaladt a sasvári Bosco Szent János-templom közelében, mígnem kijutott a főtérre.

Mivel nagyon meleg volt és ki volt tikkadva, ezért evett és ivott valamit. Azután a bazilika felé vette az irányt. A bazilika környezete megszépült és a környező tér is újul meg. Ez a bejárás a pápalátogatás után volt, ezért a látogatás jeleit észre lehetett venni itt-ott. Betért a Hétfájdalmú Szűz Mária-bazilikába is, melyet a kolostorral együtt a pálosok gondozzák.

Elment a közeli tóhoz, amin kacsák úszkáltak. A tó szemközti oldalán áll az egykori reneszánsz-barokk kastély, mely a 17. század első felében épült. A 18. században textilüzemmé, majd az 1870-es években cukorgyárrá építették át. Innen a vasútra sietett, hogy le ne késse a 15:19-es Jókútra menő vonatot. Innen szép látvány nyílt az egyik utcából a bazilikára. Maga a vasútállomás épülete is szépen van kialakítva.

Jókúton és Pozsonyon keresztül élményekkel és számos tapasztalással eltelve, új helyeket megismerve, közel 20 kilométert megtéve tért haza.