Bejárás Alsóbodok és Zsére között

Október végén a Zobor hegyek alatt és a Koloni hegyen

Október 28-án, az iskolai őszi szünetben Patay Péter és Méhes Richárd útra keltek Nyitra környékére, hogy folytassák a már megkezdett bejárást. Legutóbb Alsóbodokra (Dolné Obdokovce) érkeztek meg, most innen folytatták a út feltérképezését. A mostani célpontjuk Zsére volt.

Reggel még hideg volt, de nagyon szépen kisütött a nap és kellemesen meleg lett. Élmény volt ilyen időben az őszi levelekbe öltözött fák között túrázni.

8 óra után érkeztek meg Alsóbodokra (Dolné Obdokovce( a busszal, ekkor kelt a nap. Az 1100 fős zoboralji község 1899-ig Bodok néven szerepel. 1228-ban Bodok néven említik először. 1283-ban Bodak, 1335-ben utraque Bodak alakban szerepel az írott forrásokban. 1228-ban a Garamszentbenedeki apátság és a Nyitrai egyházmegye birtoka. A település kiváló borairól is ismert. A faluban található az Esterházy János Zarándokközpont. Itt helyezték örök nyugalomra Esterházy Jánost 2017. szeptember 16-án a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában.

Az alsóbodoki Keresztelő Szent János-templomhoz mentek, hogy innen induljanak útnak. A templom 12. századi eredetű, 1786-ban bővítették, a 18. század végén későbarokk stílusban építették át. Előtte van egy szép Keresztelő Szent János szobor 1911-ből és egy szép vaskereszt.

A templomtól egy földút felé haladtak. Az utca végén egy kereszttel találkoztak egy őszi levelekbe öltözött fa alatt. Innen indult egy két oldalt fákkal szegélyezett ösvény, mely régen Pográny felé vezette a járókelőt. Közelítve az autópályához, a földút elfogyott, ezért az erdősáv mentén haladtak tovább.

Pogrányhoz közelítve ismét megjelent az ösvény, előbukkantak a napfényben úszó Zobor hegyek. A völgyben már előbukkant a pogrányi templom tornya. Kiértek a gesztei útra, amely szintén nagyon szép őszi színekben úszott. Az úton begyalogoltak Pogrányba (Pohranice).

A több, mint 1000 fős zoboralji település területén már az újkőkori megtelepedés nyomait is megtalálták. A régészek a vonaldíszes kerámia népének települését, valamint kora és késő bronzkori településnyomokat tártak fel. A települést, templomát és szőlőit 1075-ben „Pagran” alakban említik először. 1209-ben predium Pagran formában írja össze III. Ince pápa a garamszentbenedeki apátság birtokai között.

Neve a szláv pohranice (=váralja) helynévből ered. Más értelmezés szerint a határnál vagy máglyánál (pri hranici) értelmű elnevezés. A garamszentbenedeki bencés apátság birtoka volt, majd 1113-ban már a zoborhegyi apátság tulajdona. 1218-tól részben az esztergomi érsekségé volt.

A 14. századra két településre, Kis- és Nagypogrányra oszlott.

1576-ban és 1644. március 23-án környékével együtt felégette a török. Több helybeli lakost a törökök elhurcoltak, ezért a pogrányiakat a mai napig "Janyicsároknak" hívják. Lakói mezőgazdasággal és kosárfonással foglalkoztak. 1871-ben a községben téglagyár és 4 malom működött.

Legrégebbi ismert pecsétjén minden bizonnyal Szent Adalbertet ábrázolták. Az irat, melyen a lenyomat szerepel 1616-ból való.

A faluban a templomhoz mentek, ahol belső tér nyitva volt, így be tudtak a templomba nézni. A pogrányi Mindenszentek-templom Jézus Szentséges Szívének a búcsújáróhelye. A 14. században épült román-gótikus stílusban, 1723-ban barokk stílusban építették át. Falfestményei az 1940-es években készültek.

A templom körül is igazi őszi táj fogadta őket, falevelekben gázoltak és a fákon is sárgálottak a levelek. Köves földúton folytatták az útjukat a szőlők felé. Ahogy haladtak előre, egyre csak emelkedett a terén – mivel a Koloni hegyre (356 m magas) tartottak. A hegy tetején levő TV-torony is feltűnt előttük. Nagyon szép házak voltak itt.

Az egyik ház közelében egy nagyon szép kápolna volt a Fatimai Szűzanyával. Innen szép kilátás nyílt a szőlőkre a környező tájra, valamint Nyitragesztére. Egy kis idő múlva elérték Szent Orbán szobrát, amely közelében egy pihenőhely is van. Itt találkoztak egy helyi emberrel, aki épp füvet készült nyírni. Érdeklődött nálunk, mit csinálnak itt, hová tartanak – majd felhívta őket a víkendházához (chatájához), ahol pálinkával kínálta a zarándokokat. Egy kicsit elbeszélgettek, kérdezték az út további részéről....hogy miként jutnak le a faluba. Nagyon jól elbeszélgettek, majd megkínálta a vándorokat a szőlőtőkéken hagyott szőlővel, ami nagyon finom volt.

Folytatták tovább az útjukat Kolon felé, mely során egy csodálatos, őszi, sárgában úszó fák között haladtak, közben hullottak a levelek, mely által még hangulatosabbá vált ez a gyönyörű út. A falu elején jöttek ki az erdőből, egy focipálya mellett. Így ez nagyon jól jött ki, hogy a falu temploma felé tudták venni az irányt.

Kolon (Kolíňany) egy közel 1600 fős zoboralji település. Neve ótörök eredetű személynévből származik (qulun = csikó), bár ez nem tisztázott. Valószínűleg első bírójának a nevéből származik.

A község a Zoboralja egyik legjellegzetesebb és legrégibb települése. Valószínűleg már közvetlenül a honfoglalás után magyar törzsek telepedtek meg ezen a vidéken. Első lakói a magyar szállásterület északi gyepűit őrizték. 1113-ban "Colin" néven említik először. A 12. század elején Nyitra várának tartozéka, majd később a zobori kolostor faluja volt. A falu ősi voltát bizonyítja, hogy már a 12. században felépült ősi temploma. 1366-ban Nagy Lajos megfeddte Kolon-i Peteu-t a csitári földek ügyében.

1576-ban török támadás érte a települést. 1678 és 1730 között lakóit halálos kór pusztította ki. A 18.–19. században főbb birtokosai a Bacskády, Kelecsényi, Kereskényi, Pély, Nagy, Rudnay, Emődy és Boronkay családok voltak.

A 19. század második felében kolerajárványok tizedelték lakosait. Kodály Zoltán két alkalommal, 1906-ban és 1912-ben gyűjtötte a falu népdalkincseit, melyekben még a koloni kolerajárványok szomorú emlékét is felfedezte a „Falu végén két vasvella, mégis bejár a kolera. Sem urakra, sem papokra, csak a szegény parasztokra.” szövegű népdalban.

1920 decemberében sztrájk volt Kolonban is, ami miatt Nyitráról kivezényelték a 7. ezred első századát a faluba. A következő év áprilisában 46 kommunistának bélyegzett sztrájkoló kapott börtönbüntetést.

1945. március 25-én, három nappal felszabadítása előtt a falu főutcáját bombatámadás érte, mely nagy károkat okozott.

2019. november 13-án a gerencséri buszbalesetben többen elhunytak és megsérültek a faluból. A szlovák kormány november 15-re nemzeti gyásznapot hirdetett.

A templom felé tartva elmentek a falu temetője mellett is, ahol közelítve Mindenszentek és Halottak napjához, sok temetőt járó emberrel találkoztak. A vándorok is betértek a temetőbe, majd mentek tovább a dombon található koloni Szent István-templomhoz, mely a 12. század második felében épült, román stílusban. 1659-ben és 1737-ben átépítették, majd 1933-ban bővítették. A templomhoz vezető út mentén egy szép Kálvária, keresztút található.

Egy kis pihenő után folytatták a bejárást a falu utcáin, majd átkeltek a 65-ös főúton és földúton mentek tovább Zsére felé. Már látták előttük a célpontot, a Zobor hegyek előtt elterülő falut. Közben a nap hétágra sütött és az égbolton sem volt egy felhő se.

A falu utcáin keresztül jutottak el a templomhoz. Zsére (Žirany) Jézus Szíve zoborvidéki búcsújáróhelye. Zoboralján legrégebbi a pogrányi Jézus szíve búcsú, 1931-től tartják; ide járt az összes környékbeli falu: Kolon, Geszte, Gímes, Zsére, Család, még a „hegymegiek" is: Menyhe, Béd, sőt Égerszeg és a vicsápapátiak is. Gyalog mentek. Később, amikor Zsérét is búcsújáróhellyé nyilvánították (az 1940-es évek vége felé), akkor a zarándoklók részvétele megoszlott.

Zsére egy Árpád-kori keletkezésű magyar település a Kisalföld északi peremén, Zoboralján. Az 1400 fős község a Zobor és a Gímes hegyvonulatait elválasztó Zsérei-szorostól keletre, 250 m tengerszint feletti magasságban fekszik.

A Zsibrica-hegy alatt fekvő község a történeti feljegyzések szerint Marcus Aurelius idejében a római „legio fulminatrix” a Zsibrica hegyen körülsáncolta magát és hosszabb ideig védekezett a markomannok ellen.  

A települést 1113-ban "Sire" alakban említik először. 1349-ben "Syra" néven említik. A zoborhegyi apátság tulajdonában állt, majd 1496-tól a zobordarázsi uradalom része. 1790-ben lakói fellázadtak az úrbéri terhek ellen. Lakói mezőgazdasággal, mészégetéssel foglalkoztak. A község mezőgazdasági jellegét később is megőrizte. Kodály Zoltán által 1911-ben gyűjtött A jó lovas katonának de jól vagyon dolga kezdetű magyar népdalt.

A zsérei Szent Miklós-templom 1939-ben épült a korábbi, 1734-ben barokk stílusban épített templom helyett. Plébániája Fuchs Ferenc püspök idejében épült. A templomnál ért végett a 13 kilométeres bejárás, mely során nagyon sok élménnyel gazdagodtak.

A templomtól indul a piros jelzésű turistaút a falu fölé magasodó Zsibricára. Míg a buszra vártak meglátogatták a helyi temetőt és kicsit megpihentek a mellette levő kicsi parkban, ahol élvezték a melegítő napsütést.